Jöttünk, láttunk, írtunk, forgattunk

Jöttünk, láttunk, írtunk, forgattunk

A Komlósi Oktatási Stúdió diákjainak kétkezi munkái láthatóak, olvashatóak ezen a blogon. Hogy miről szól? Néha az életről, néha a szerelemről, néha rólunk. Egy csipetnyi minden KOS-os diákból... Szóval bátran görgetni!!! Üdv, a "főszerk"

Friss topikok

  • Lorina0101: Szeretném, ha Kocsis-Meriadt Brigi írna egy két példát "Instant " versekre, ismert és ismeretlen s... (2013.06.25. 19:17) A vers vajon mi?
  • Péter Bernáth: Szerintem maradjunk a nőknél. A hagyományos görög értelmezés szerint a múzsák nők voltak, s ezt ve... (2013.05.25. 19:22) Bús a múzsa, nincsen munka
  • Péter Bernáth: Azt mondanám, hogy tökéletes, de amikor a végén kiderül a nevek kiléte, akkor eszembe jut Bátor és... (2013.05.20. 19:05) A kevesebb néha több
  • njoy87: Nem értem a posztolót. Az elején a taxisofőr egy idióta, mogorva pöcs, amikor beszélgetést kezdemé... (2013.05.19. 16:17) Személyszállítás kérésre
  • Kocsis-Meriadt Brigi: Soha ne mondd, hogy soha, de a hatásvadász befejezés kedvéért azt kell mondjam, itt a vége:) (2013.05.16. 19:48) Eredménykimutatás és éves mérleg

Lom(b)talanítás

2013.09.05. - kosblogger Szólj hozzá!

 

Azt mondják, akkor halsz meg, hogyha már nincs több, amit az adott életprogramodból kihozhatnál. Amikor már annyira sok a vadhajtás meg az agyonalapozott, méteres kerítés, hogy egész egyszerűen nem látsz ki saját magadból. Csalódsz, elvágsz szálakat, újra kihajtanak, megint lenyesed, beforr, hegesedik, nyomot hagy, elburjánzik. Körbe-körbe rohangálsz, küzdesz dolgokért, de inkább dolgok ellen. Akarod, annyira akarod az ideologizált képet, hogy belebolondulsz. Aztán feladod és meghalsz. És ami a legszebb, hogy ebből az egész hacacáréból meg szökőkutas, agyonnyirbált díszkertből senki nem lát semmit, pont a biztonsági kerítések miatt. Azt se, hogy már nem vagy. Vagy ami talán még rosszabb, még ijesztőbb, még bizonytalanabb: hogy már más vagy.

 

Kocsis-Meriadt Brigi

 

-----

 

mustermű

 

amikor a filmből egy részt kivágnak,

egy ideig még ott marad tarcsiba,

hátha kéne „vágókép” vagy „más szögből”

mert plánra plánt vágni nagy hiba.

 

aztán ha túl sok lenne jobb fent

az a sok felesleges vacak

gyorsan törlünk a lomtárból ezt-azt

ami épp a DEL ügyébe akad.

 

és ha már nincs a winchesteren,

eltűnt a sok meghajtó között,

többé nem menekülhetünk semmibe

ami a múltunkban működött.

 

nem lesz művészkedő meg verselő

bizonyítani vágyó kiskamasz,

sem füstbe révedt vörösborra és

kispál számra érkező tavasz

 

nem lesz többé diploma,

se egy, se kettő, se szakképzés

és végérvényesen törlődik

az a kibaszott „cum laude” végzés.

 

nem lesz meleg, biztos fészek

sem a háj, sem az anorexia

vagy rímekbe szedni a bajt, a bút,

-  de nehéz szó az anorexia.

 

és nem lesznek azok a barátok

akik ott voltak ugyan, de mégsem

akiknél a sok „velem” meg „tőlem”  mellől

idővel kikopott az „értem”.

 

törlődik a rózsaszín filteres

mindig szerelmes pátosz is,

és a torzított képkockákon már

nincs effekt, mi módosít.

 

az ideológizált félelmekkel

halványulnak a célok, álmok

és a komfortzóna határáról

szétrohadnak az elvárások.

 

és ha lecsipkedtük a felesleget

amit túlforgattunk biztonságból

nem ordíthatunk többé figyelemért

abból a bizonyos gyerekszobából

 

csak a lényeg marad, ami számít

és ami kompatibilisen lejátszható

így nem terheljük túl az agy processzort

és felszabadul  az (L) háttértároló.

 

 

 

 

 

Címkék: vers élet irodalom Kocsis-Meriadt Brigi

A bejegyzés trackback címe:

https://kosblog.blog.hu/api/trackback/id/tr925497019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása