Moravia mondta volt, hogy az unalom nem a tevékenység hiánya. Hanem a kapacitáskihasználás hiánya. Az, amikor az ember nem ég ezer fokon. És a „nemégés” meg a „kiégés” között csak igekötőnyi a különbség. Meg személyiségtől függően néhány hét/hónap/év.

Soha se jó. Amikor az ember rohan, szalad, azt se tudja, hova kapjon, akkor számolja a napokat, mikor lehet majd kicsit szusszanni. Amikor meg lehetne, akkor pár nap/hét után kikészül, hogy miért is nem hiányzik senkinek. És akkor már nem szusszan, hanem szuszog, meg morog, meg összeesküvés elméleteket gyárt. Furcsa, hogy biztosnak tetsző magabiztosságok és meggyőződések hogyan tudnak egy pillanat alatt meginogni, ha nem kapnak nap, mint nap néhány lapátnyi megerősítést.

Nyugalom és unalom. Szépen rímel. Őrjítően szépen.

Kocsis-Meriadt Brigi

-----

unalom

félelem és nyugalom.

míg ezekkel múlatom

az időt,

hátha történik valami,

szinte lehet hallani

a semmit.

azt az unalmat,

amibe fojtom magamat;

teszem, amit kell:

kérdezek,

s ha felel

az illető,

figyelek,

akár egy kisgyerek.

ha döntés elé kerülök,

mérlegelek.

az idősebbeknek

átadom a helyet,

nem játszom az érzésekkel

(szándékosan),

 sokszor vagyok másnaposan,

ha szerelmes vagyok,

titkolódzom,

hogy az ügy

 ki ne tudódjon,

diétázom folyton folyvást,

hogy teljesítsem az

elvárást,

ha sír mindenki,

nem nevetek,

inkább sírok

hát veletek,

féltékeny?

az sosem vagyok

 (csak titkon,

aztán magamat okolom,

ha véletlen a sikert

elhappolom)

akit nem érdeklek,

nem zavarom, hisz

ezt kell tenni,

  s akkor jó ember vagy.

tulajdonképpen

tényleg

ennyi a lényeg.

maga az élet.

de néha titkon,

csak magamnak,

megvallom,

hogy valaki elrontotta

a gépezetet,

mert nem látom

az ékezetet,

és az írás félig-kész,

értelmetlen az egész.

talán majd megértem,

ha már minden

félelmet és nyugalmat

megéltem.