Valami baj van velem. S nem is kicsi. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok, kérdések járták át az agytekervényeimet 2011 nyarán. 23 éves voltam, és még nem voltam szerelmes. Úgy. Kisebb-nagyobb kalandok persze bőven akadtak, de valami mindig hiányzott. Hol az időzítéssel volt a gond, hol valami alapvető nem működött, s volt, hogy úgy volt rossz az egész, ahogy csak az lehet. Mindenesetre kezdtem görcsössé válni. Mikor jön már? Én vagyok az oka ennek? Hogy lehet az, hogy a környezetemben már mindenkinek volt része hasonlóban, csak nekem nem? Szóval, ahogy azt már mondtam, több volt a kérdés, mint a válasz.
Már majdnem feladtam a reményt, amikor egy este minden megváltozott. Megláttam őt, s mintha fejbe vágtak volna. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem, s legnagyobb meglepetésemre (lásd előzmények) ő is hasonlóan érzett velem kapcsolatban. Minden tökéletes volt. Mint egy mignon. Minden. Voltak dolgok, amiben kiegészítettük egymást, mint a tészta a cukormázat, s voltak olyanok, amiben teljesen hasonló volt a meggyőződésünk. Úgy gondolom, hogy nincsen bevált recept a sikerre. Már csak egyetlen akadály tornyosult előttünk. Ezer kilométer. Én Magyarországon, ő Németországban. Már a találkozásunk ténye is maga a csoda volt. Ő az évenkénti nyaralásának utolsó napját töltötte itthon, én meg pont egy napja jöttem vissza a Balatonról. Erre mondják, hogy a sors így akarta.
De valahogy mégsem, mert a közös tervezgetések, hogy ki költözik ide, s ki oda, majd a közös családi fészek kialakítására tett kísérletek mind kudarcba fulladtak. Már nem emlékszem arra, hogy ki követte el az első apróbb hibát, amelyből következett az összes többi, de már nem is lényeges. Voltak pillanatok, amikor meg lehetett volna talán állítani a folyamatot, a nagy távolság azonban elnyelte ezeket. Mintha csak kéthavonta ehetném meg a világ legfinomabb süteményét, s addig csak a kirakaton keresztül bámulhatnám. Valaki a minap kérdezte tőlem, hogy szerintem működnek-e a távkapcsolatok. Most már bizton állíthatom, hogy nem. Ugyanis ha a mignont nem eszik meg, akkor megromlik.
Bernáth Péter
