Józsa úr nem az a mindennapi jelenség. Ha jókedve van, akkor nagyon jó a kedve. Ha mérges, akkor nagyon mérges. Legalábbis én azt hiszem. Ha meg nem így van... Majd kiderül! "A főszerk"
Ne legyen több Mohács!
Az élet minden területén vannak kudarcok, és nagy diadalok. Nincs olyan ember a földön, aki nem lett volna még a mennyben, és a pokolban. A Nemzeti Sport 10:30-as vezető cikke Magyarország olyan 1711 előtti nagy csatáit vette górcső alá, ahol jelenleg sikeres, vagy kevésbé sikeres labdarúgó klubok működnek. Repülhettünk, térben és időben egyaránt. Az egykori egri HŐSÖK – igen így nagybetűvel – már csak emlékek, és a mai vitézek korántsem tesznek arról, hogy méltó utódok lehessenek. Igaz a játékosoknak még a „hazai” találkozókon sem a legendás egri vár fölött megcsillanó napsugarak nyújtanak fényforrást, de ami nagyobb baj a stadion reflektorai sem. A mai napig oly magasztos diósgyőri vár közelében álló stadion már zsoldosokkal van teli. Rég elmúltak azok az idők, amikor a hazáért felkiáltással csatába induló katonák látványa fogadta a vár környékén élőket. Ma már fél éves, havi hét milliós fizetett szabadság jár az itt „harcolóknak”. Pedig nem is kell 4-500 évet visszamenni azért, hogy a Nagy Magyar Tettek Krónikájába – már ha létezne ilyen – bejegyzések kerüljenek. Nem is akármilyenek. Gondoljunk csak a Videoton nagy menetelésére az UEFA-Kupában, vagy, hogy még közelebb jöjjünk a jelenhez az U20-as srácok bronzérmére a világbajnokságon. Persze! Nem ér föl egy maroknyi magyar honvéd egri török verésével egy-egy ilyen siker, de nekünk ez maradt. A mi harcterünk a futballpálya, a mi harcosaink a labdarúgóink. Vajon mikor érezhetem magam egy vérgőzzel átitatott csata után a halálhörgéstől, és jajveszékeléstől hangos harcmezőn győztesnek. Mikor lobogtathatom könnyes szemmel, és a világ legbüszkébb embereként a nemzeti színű lobogónkat a stadionban. Mikor mondhatom azt, hogy részese voltam a sporttörténelemnek, hogy láttam azt, amikor a fiúk, mit fiúk! katonák megtették, amit megkövetelt a haza. Nem tudom, mikor jön el ez a pillanat, de remélem minél hamarabb. Mindenesetre a következő létfontosságú csata ironikusan Bukarestben lesz. Ha ott elbukunk, akkor újra átéljük Mohácsot… többször nem szeretném!
Józsa Gábor
