Vannak az életben olyan dolgok, amikről nem tudjuk eldönteni, hogy éppen oltári balszerencsének köszönhetőek vagy csak az élet próbál megedzeni minket a „szükséges rossz” megtapasztalásával. Nos, pontosan ilyen élményekkel szolgált a május 4-i díjátadó kötőjel híradós vizsga.
8:00 Ébredés valahol Európában az albérlet egyik kanapéján, az odakerülés módja ismeretlen. Tizenegy órakor díjátadó, előtte vizsgavetélkedő, illene időben beérkezni, hátha csurran-cseppen valami (KOS-Tőzsde pontok, jobb jegy, pár ütős poén). A villamos szokás szerint vánszorog a Margít-híd és a Nyugati között. Vészesen közelít a tíz órai kezdés, persze reggeli és kávé még sehol! Nehéz nap lesz a mai, érzem.
10:00 Csak sikerült beérni 10 perccel indulás Zéró Óra előtt, egyelőre meglepően kevesen vannak a Sors-teremben. Rutinos KOS-osként a szempillám se rezdül, tudom, megleszünk időre. Vetélkedő: volt már nehezebb is, Komlósi tanár úr Vágó Istvánt megszégyenítő módon kezeli Dér Szabika próbálkozásait. Sebaj, lesz ez még jobb is. Végül senki sem kap extra jutalmat, de az alapozás jól sikerült.
11:00 Zsigmond Márta médiadíjátadó (sic!). Vajon hova kell rakni a kötőjelet? A Word szinte mindent aláhúz, de megette a fene, ez egy blog! Úgy írok, ahogy akarok! Az iskolában tanult egyik trükkel végül megoldom. Miki és Brigi már napok óta serényen készülnek, nagyon kíváncsi vagyok a produkciójukra. Samu úr talpig öltönyben (unszolásomra végre normális övet is húzott), míg kedvenc szőke hírolvasóm egy lélegzetelállítóan szép ruhában pózol. Már megérte. Kicsit izgulnak. A díjátadó megfelelően komoly és laza is egyben, nem lehet unatkozni. De miért kék a kivetített kép???!!! Meg kell, hogy valljam, ez sokat ront az összképen. A hivatalos program végeztével jöttek a bonyodalmak.
13:00 Interjúztatás, odalépés, természetesen fordított sorrendben. Azaz odalépnék, ha lenne szabad kamera és mikrofon. A KOS 46. nagyon elhúzza a dolgot, már lassan egy óra lesz, de az anyagom még sehol! Rögtönzés: saját telefonnal miniinterjú. A végére felszabadul egy aparát, szerencsére még nem ment az összes alanyom haza. Egy hullámhosszon vagyok Orosz Sárával, kedélyesen beszélgetünk, igaz előtte bemelegítettem egy kicsit (nem úgy!). Remélem, a délutáni tévés vizsgánál gördülékenyebben mennek majd a dolgok. Naiv én.
13:00-16:00 Szünet (=kaja)
16:00 Azért nem 15:00-át írok (amúgy ez lenne a kezdési időpont), mert szokás szerint csúszás van! Mit ne mondjak, idegesítő. A diákok is egyre feszültebbek, zajosabbak lesznek. Mindenki próbál valahogy kikapcsolódni, levezetni, de nem sikerül, mivel sehol sincs egy talpalatnyi szabad hely. Különféle információk szivárognak ki: a tricasterrel van gond, vagy valaki most töltögeti csak fel az anyagát (persze tegnap az esti főpróbára b*sztak eljönni!!!), egyesek szerint Józsa Gabinak Chuck Norrisnak is köze lehet a dologhoz…
17:00 Ez már a vég…Közben elkezdődött a felvétel, de az adás kellős közepén a tricaster teljesen felmondta a szolgálatot, ráadásul elfogyott a 100-as zsepim is kezdhetjük elölről…ha ugyan a kedves masina is így akarja majd. Szünet=kaja.
18:00-21:00 Visszatérvén az egyik közeli étkezdéből (ahol jó médiásokhoz méltóan már veszekedés, sértődés és rokonaik már jelen voltak) kitárgyaltuk, hogy ki a hibás és mit kellene csinálni vele (Szibéria és a PAX TV fej-fej mellett haladtak), folytathattuk a munkát, némileg talán már nyugodtabban. Mi jöhet még ugye? Tettük fel magunknak a nem is olyan költői kérdést. Szerencsére már semmi. Az adások minimális hiba mellett lementek, a magazinműsorok is szépen pörögtek, nem hiába mondják a 45-ös évfolyamra, hogy baromi erős a mezőny. A problémák és a bonyodalmak ellenére mindenki jól szórakozott, s megkönnyebbülten tér haza az elvégzett munka után. Már csak az a kérdés, hogy minden nap így telik-e a valódi médiában és ehhez szokunk most hozzá (meg a kávé-energiaital kombóhoz), vagy csak hihetetlen balszerencse övez minket minden egyes adás felvételekor? A jövő talán majd választ ad rá…
Bernáth Péter KOS 45.
