„A fontos beszélgetésekhez úgyis vonalas telefonra van szükség” – ez volt anno a Matáv egyik legjobban sikerült szlogenje, válaszul a mobiltelefonok terjedésére. Annyira tetszett, hogy a gimnáziumi végzős osztály szalagavatóján, mint konferanszié, el is sütöttem, mondván így sokkal frappánsabb megkérni a mélyen tisztelt egybegyűlteket, hogy ugyan kapcsolják már ki a telefonokat. Annyira nem ült a poén, hogy azóta is kínosan érzem magam, ha rágondolok.

De lényeg a lényeg, tényleg más vezetékes telefonon beszélgetni. Még akkor is, ha már nincs is vezeték. Egyfajta köldökzsinórként köt az otthonodhoz a vételi zóna, muszáj otthon, a fészek melegében lenned. És ettől lesz egyszerre nagyon intim, és mégis távolságtartó. Ülhetsz a kádban, fekhetsz az ágyban, lakkozhatod a körmeid vagy éppen öltözködhetsz, egyszóval a lehető legintimebb dolgokat csinálhatod, miközben beszélsz a másikkal, aki erről semmit sem tud. És ami a legjobb: akkor lépsz ki a beszélgetésből, amikor akarsz. És rögtön otthon is vagy, biztonságban.

Kocsis-Meriadt Brigi

-----

 A fontos beszélgetésekhez úgyis...

…jaj, még valami…

…csak azt akartam mondani…

…hm…tehát…arról lenne szó…

…ugye figyelsz?...jó…

…szóval…arra jutottam…

…hogy is mondjam…

…khm…khm…a megfogalmazás…

…az…az a problémás…

…tényleg, nem tartlak fel?...

…nyugodtan menj el…

…vagy érdekel?...

…persze…hol is tartottam?...

…jaj, igen….csak azt akartam…

…áh, semmi…hagyjuk…

…majd máskor megvitatjuk…

…zavarban?...én?...

…ugyan kérlek… m’ért?...

…drága lesz…le kéne tenned…

…szia…(KATT)...szeretlek…

p.s.

szia, brigi vagyok.

nem zavarlak?

ha a barátom lennél

biztos nem kérdezném

ösztönösen érezném

hogy úgysem zavarlak.

a barátok mindig hívhatnak.