Egy újabb vers, egy újabb szerelem története. De most a szerző kiléte titok!
A "főszerk"
Búcsúzom tőled nagy szerelem,
Kiről azt hittem, hogy Te vagy a mindenem.
Te is voltál, nekem
Csak én nem voltam az neked.
Választásod végül másra esett,
S elengedted azt, ki igazán szeret.
Rájössz majd még Te erre,
De nem találsz majd semerre.
A szex se lesz olyan, ezt én tudom
A tudatmódosító kevés lesz nagyon.
A fehér por elfogy, az ágyban forgolódsz,
Tekersz egy cigit és elgondolkozol…
Eszedbe jutnak a szép emlékek
Együtt vajon hova mennénk el?
Talán egy séta? Vagy újra a csúcsra?
Neked már mindegy, csak újra velem, Újra!
Nem! nem! ráléptél a régi útra,
Bár tudod, egyszer már átbasztak a palánkon túlra.
De te mégis mész a rossz irányba
Mert a hosszú évek magukba zártak.
Nem tudod elengedni a múltat,
Pedig hidd el, az idő mindent elmúlat.
Feledtetnék veled mindent,
Nekem nem kell a pénz, hidd el!
Én nem kaptam olyan tanácsot,
Hogy gazdaghoz menj, lányom!
Egészen másért szerettelek meg,
Hidd el, ő sosem nevettet majd meg!
Mondjuk a labdákat sem üti majd le,
Újra csak te leszel vicces, CSAK te!
Élj a múltban, ha úgy látod jónak
De tudom, életednek meghatározó része voltam.
Vannak dolgok mit velem éltél át először,
Kereshetsz mást, az érzés majd néha előtör,
Megörülsz, hogy végre, újra a kábulat
De szólok, az csak valami gyenge másolat,
Valami gagyi, valami kínai,
mert számodra én vagyok az igazi!
Pilla
