Mivelhogy pár napra visszatért a tél, és némi havazással sikeresen megbénította egész Magyarországot, így gondoltam, posztolok egy téli verset, megragadva az alkalmat, hogy még idén elsüthessem, és ne kelljen várnom egy évet, hogy újra aktuális legyen.
ps: Gondolkodtatok már azon, micsoda logikai bukfenc a télvíz? Most vagy tél és akkor fagy, vagy nemtél és akkor víz. De így, együtt a kettő… Ki volt az a barom, aki ezt kitalálta? Biztos nem járt Tanács Jánoshoz logika órára.
-----
- 10 alatt
fénybuborékok az aszfalt mentén
meg a gomolygó köd…
ha az első lépést megtenném…
ha meg merném…
de csak állok, emészt a pesti éjszaka,
meg a hó, tél, elmúlás évszaka
és fáj…de nem szabad sírni
mert az arcomra fagy,
az orr alatti sebeket meg
végképp nem lehet kibírni.
szóval csak belül sírok.
azt hiszem
nem dacolok a mínusz 20-al
megyek inkább busszal…
nagy kár, hogy leszoktam a cigiről:
jó lenne a füstbe meredve
gondolkodni a ’miről’
aztán a ’kiről’
meg erről az enervált izéről,
amit nyugodt életnek hívunk.
ugyan néha megingunk,
hogy: most bemutatok
és nyeljétek le,
hogy most beszoptatok
mindent, amit ellenem…
…cigit, azt kéne vennem…
szóval mindenki szemét
és ezt csak én látom.
sajnos nem szúrja ki a szemét
ott fönn senkinek,
hogy valami félresiklott
nagyban is, meg itt bent
összekuszáltam mindent
és két út van:
kiürülök
vagy megőrülök...
szép kilátás…válasszak szív
és ész közt…úgyis, aki szív
az én leszek.
ha belegondolok, kicsit kínos,
hogy még nem lettem öngyilkos…
csak lassan próbálom
hátha áthárítom
a felelősséget valami krónikus bajra
mondjuk mellrákra, májzsugorra,
de nem vetem el
az idegösszeomlás dolgot sem.
az hatásos.
legalább, ha meghalok,
sokáig sírjatok.
meg hiányozzam is lehetőleg…
talán még visszatekintőnek
írok egy verset…
vagy külön mindenkinek,
a múzsa szerepkört úgyis csípitek…
megfagy a kezem…
ideje beszerezni kesztyűt,
meg felhívni az ELMŰ-t,
hogy a buszmegállókban
is legyen radiátor.
megfagy az ember magától.
