Dobos úrnak elég csak megszólalnia valahol: kellemes hangjával hamar belopja magát az emberek szívébe. Így könnyű interjút készíteni... :) "A főszerk"

Chicane: A minőségi zene nem ismer határokat

Nicholas Bracegirdle neve talán még az elektronikus zene legnagyobb rajongóinak sem mond túl sokat. A Chicane művésznevet hallva viszont már merőben más a kép, a brit zeneszerzőt ugyanis napjaink egyik legjobb dance előadójaként tartják számon. A Saltwater, a Love on the Run és még sok egyéb örökzöld klasszikus megalkotója csütörtök esti, fergeteges showja előtt válaszolt kérdéseinkre a SZIN nagyszínpadánál.  

-          Nincs egy hónapja, hogy megjelent a Giants címet viselő új albumod. Mit lehet tudni róla, milyenek a visszajelzések?

-          Híven tükrözi az igazi Chicane hangzást, és kifejezi, hogy tulajdonképpen hol is tartok jelen pillanatban.  Akár egyfajta újrakezdésnek is nevezhetjük, ugyanis másfél évvel ezelőtt, amikor kijött a Best of Chicane, azt hittem, hogy az lesz az utolsó. Most viszont frissen vetettem bele magam újra a munkába, amit nagyon élvezek. Az új lemezzel kapcsolatban egyelőre kellemesek a visszajelzések. Ráadásul, mivel még csak nemrég jelent meg, így még rengeteg sok minden áll előtte, dalok egész sora várja, hogy lejöhessen róla. Nagyon izgatott vagyok. Még éppen, hogy csak kezdi megismerni a közönség, én mindenesetre imádom.

-          Hogyan indult a pályád, kik voltak rád a legnagyobb hatással?

-          Én eredetileg tulajdonképpen zeneszerző, dalszövegíró vagyok, aki annak idején belekóstolt a dance irányzatba, és mind a mai napig ott ragadt. Gyerekként hegedűn, zongorán és gitáron is tanultam játszani, de akkor még nem igazán érdeklődtem komolyan a zene iránt. Nem a zene volt az, amivel igazán foglalkozni akartam. Később, amikor az elektronikus zene olyan első, klasszikus képviselőit hallottam, mint Jean-Michel Jarre vagy Vince Clark, akkor döntöttem el, hogy én is ezt szeretném csinálni. Egyébként mindenféle zenét meghallgatok. Egy jó szám az jó szám, nem számít, hogy dance vagy rock albumról való. Azonban nem követek megkülönböztetett figyelemmel kizárólag egy előadót, mondván, hogy ő jó, csak azért, mert csinált egy-két jó számot. Végeredményben a zene minősége az, ami számít.

-          Általában hogyan építesz fel egy showt?

-          Nem lehet mindig csak a legújabb slágereket játszani, kell, hogy a közönség az ismert darabokkal hangolódjon rá a még kevésbé bejáratott, frissebb zeneszámokra. Igazándiból még nem is tudjuk, mit várhatunk majd az új album anyagától, most kezdjük csak lassan bemutatni a nagyközönségnek. Mivel ez egy nagyszabású rendezvény, így itt sem tehetem meg, hogy csak az új számokat játszom, kipróbálom, hogy milyen reakciókat vált ki a közönségből, úgy, hogy előtte igazán még nem is teszteltem. Sokan valószínűleg csak néznének a régi ismert slágerekre várva.

-          Többek között Bryan Adamssal is dolgoztál már együtt, Don’t Give Up című koprodukciótok hatalmas sikert aratott anno. Mostanában is tervezel hasonló közös munkákat?

-          Állandóan. Bryannel rendszeres kapcsolatban vagyok, elég sokszor beszélünk. Több számot is szereztünk együtt, de nem olyan szinten, hogy Chicane featuring Bryan Adams, hanem besegítettünk egymásnak. Más előadókkal is sokat dolgozom együtt, idén Armin van Buurennel valamint BT-vel vannak közös munkáim. Mindig történik valami, az album munkálataival körülbelül hat hónapja végeztem, azóta leginkább remixeken dolgozom.

-          Milyen gyakran szerepelsz Magyarországon, különbözik-e egy itteni fellépés attól, mint, amit az Egyesült Királyságban megszoktál?

-          Nem sűrűn játszom Magyarországon, ez talán a második-harmadik alkalom lehetett, ha jól emlékszem tavaly is jártam itt. Egyébként minden fellépés nagyon más, akár az Egyesült Királyságban, akár bárhol máshol lépek a színpadra. Sosem lehet tudni, hogy az adott show igazán fantasztikus lesz, vagy pedig kevésbé sikerül jól. Ez nagyban függ attól, hogy a tömeg mennyire ismeri a számokat, amiket éppen játszok. Ma este sem igazán tudom, hogy mire számíthatok. Éppen ezért lehetetlen azt kijelenteni, hogy egy adott helyszínen mindig jó buli van. Egy szabadtéri fesztiválon fellépni mindig egy picit rizikósabb, mint mondjuk egy klubban, elsősorban az időjárás miatt. Egy fesztiválon az igazi parti hangulat dominál, ahol mindenki oldottabb, lazább, hiszen még tart a nyár. Lehetnénk ugyanakkor a Ministry of Soundon is, mondjuk februárban, sötétben, hidegben, abszolút eltérő atmoszféra mellett. Bár a körülmények teljesen mások, attól még lehet remek egy show, de az érzés teljesen más.

-          Szerinted mennyit változott az általad játszott zene a kezdetek óta?

-          A zene állandóan változik. Az egyes zenei irányzatoknak nem igazán tulajdonítok nagy jelentőséget, nem fordítok különös figyelmet arra, hogy trance, house, ambient vagy egyéb irányzatról van e szó. A titok az, hogy ne ragadj le a legutóbbi, legújabb trendnél, amit valaki már elkezdett. Inkább vedd annak egy kis szeletét, illeszd bele abba, amit te csinálsz, ami a te elképzelésed, és formáld a saját képedre. Mindig tovább kell lépni. Én igyekszem időtállóvá tenni a zenémet. Vannak olyan számok, amelyek már tizenöt évesek, mégis mind a mai napig nagy sikerrel játszom őket. Nem sok olyan szám van, ami erre alkalmas, de a cél ez, erre kell törekedni.

-          Hogyan fogsz hozzá egy új album összeállításához, egy új dal szerzéséhez?

-          Egy új anyag felvételekor, mint ahogy ezt a mostani album előtt is tettem, általában összegyűjtök több féle zenerészletet, töredéket. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, amíg végül teljes egésszé össze nem áll. Kell, hogy legyen egy elképzelésed arról, hogy milyennek is szeretnéd végeredményben azt az albumot, zenét látni, amin éppen dolgozol és olyanra formálod. Ezután bemész a stúdióba és egy olyan valamivel jössz ki, ami végül is teljes mértékben improvizációból született meg. Mivel az én zeném igen képi jellegű, majdnem olyan, mint egy mozifilm, így megjelennek benne azok a dolgok, amelyeket a mindennapjaim során tapasztalok, átélek. A francia Alpokban, a semmi közepén élek, így a hó, a síelés, a snowboardozás, és úgy általában a természet közelsége rendkívül inspirálóan hatnak rám. A klubbéli jelenetek nem sűrűn fordulnak elő a videóimban, noha igaz, hogy a dance irányzatot a legtöbbször ezzel azonosítják.

-          Elképzelhetőnek tartod, hogy éppen e miatt a te zenédet nem tartják annyira mainstreamnek, populárisnak, mint a műfaj más képviselőit?

-          Nem tudom, hogy emiatt lenne-e az én zeném kevésbé mainstream. Úgy gondolom, hogy minden ciklusokban történik, egyszer divatos és népszerű vagy, máskor kevésbé. Egyszerűen így működik a világ és ezt el kell fogadnunk. Én csak teszem, amit igazán szeretek. Bár az való igaz, hogy nem törekszem minden áron a hírnévre, és arra, hogy túlságosan kereskedelmi színezetű legyen, amit csinálok.

Dobos Tamás