Az ember szereti azt kapni a pénzéért, amiért fizetett. De miért kell ugyanazért a szolgáltatásért mindig többet fizteni?!

A "főszerk"

Már megint eltelt az a rövidke hétvége, amit szülővárosomban, Szentesen tölthetek három hetente. Irány vissza Budapestre. A nyüzsgésbe... Vár újra az iskola és a munka. Illetve ezek előtt egy két és fél óra a Volán társaságában.

Szokásomhoz híven nem kapkodtam el a táskám összekészítését, így majdnem lekéstem a járatom. A busz már épp kanyarodott ki a pályaudvarról, de még sikerült leintenem. A sofőr rendes volt, mert még felengedett. Igaz, ismerős volt. Kellemes protekció. Mikor megpillantottam az arcát, egy régi vitája ugrott be. Egy utassal kapott össze valamin. Rájöttem, hogy nem kedvelem ezt a sofőrt. Párszor már utaztam vele. De ezzel, hogy engedett még felszállni, javított a renoméján. Ha lekésem ezt a buszt, akkor elkések a munkából, ahol egyébként épp az első napom volt.

—Nagyon köszönöm. Az életemet mentette meg – mondtam lihegve.

—Pedig még 1 perccel később is indultam. Itt egy 230Ft-os pótdíj – válaszolta.

Nem tudtam mire vélni a pótdíjat. Talán azért mert hoztam fel bőröndöt és azt a csomagtartóba kellett volna rakni? Vagy ezért az egy perc késésért? Inkább rá sem kérdeztem. 230Ft nem a világvége. Egyébként is én voltam alárendelt szerepben. Elfoglaltam a helyem, és elkezdtem olvasni. Szentes szélén van még egy megálló, ahol a távolsági busz vesz fel utasokat. Itt egy idősebb hölgy szállt fel, aki Kiskunfélegyházáig utazott.

—Egy jegyet kérnék Félegyháza központjáig.

—1030Ft lesz.

—1030? De hát csak 800 szokott lenni – értetlenkedett a hölgy.

—De most van 230Ft pótdíj. Nem tudom megmondani, hogy miért, de van! – mormogta a sofőr.

A nő nem akarta feltartani a sort, így kifizette a jegy árát, és keresett egy helyet magának. A többi felszálló nem botránkozott meg a 230Ft-os feláron. Mindenki szépen kifizette. Elkezdtem gondolkozni: miért is ez a pótdíj? És mire fel? És miért nem tájékoztat senkit a sofőr? Készségesen!

20 perc utazás után Csongrádra érkeztünk, ahol a buszpályaudvaron népes tömeg várta a járatot.

Egy fiatalabb, egyetemistának kinéző srác lépett fel a buszra.

—Egy diákot kérnék a Népligetig.

—1470 lesz.

—Mennyi? Miért? Emelték az árat?

—Nem. Pótdíjas a járat.

—De miért?

—Nem tudom magának megmagyarázni. A lényeg, hogy 230Ft-tal többet kell fizetni.

—Rendben, de szeretném tudni, hogy miért? Ha eddig annyi volt, most miért ennyi?

—Hát nem érti meg senki? Nem tudom! Ma reggel azt mondta a főnököm, számoljak fel mindenkinek 230Ft pótdíjat. Fogalmam sincs, hogy miért! – ordított a sofőr.

—Ha vásárlok egy terméket vagy szolgáltatást, tudni szeretném, miért fizetek? – állt ki az igazáért a fiú.

—Akar utazni vagy nem? Mert ha nem, akkor az én időmet ne rabolja!

Végül az egyetemista megbékélt a dologgal, és kifizette a jegy egészét. Nem értettem a szituációt. Elsőnek a sofőrt hibáztattam: nem hiszem el, hogy nem kapott semmilyen információt. Végül arra jutottam, lehet nem az ő hibája. Ha vannak, akik egy hóviharra nem képesek felkészülni, pedig a meteorológiai szolgálat hetekkel előre jelzi, akkor egy 230 Ft-os összeggel ki fog törődni? Senki. Talán tényleg a rendszerben volt a hiba. Mi pedig a szerencsétlen, dolgozó ember idegeit téptük.

Bertus Ádám (KOS 46)