Lelkes múzsa keresi művészi válságban szenvedő gazdáját! Amennyiben megakadt az alkotásban, legyen szó költészetről, szobrászatról, festészetről, vagy bármilyen más művészeti ágról, és ihletre, támogatásra lenne szüksége, hívjon! Remek referencialevelekkel és széles körű tapasztalattal rendelkezem.

Csinszka, Léda, Török Sophie, Kozmutza Flóra. Mind-mind híres költők múzsái, de ugyanígy a festők, zeneszerzők, szobrászok sokaságának is volt az életében egy (vagy több) olyan nő, aki már a puszta jelenlétével is inspirálta a férfit. A múzsák hatására olyan alkotások születtek, amelyek akár világszintű hírnevet adtak az alkotónak, miközben a támogató asszony csendes-büszkén meghúzódott az árnyékban. Olykor-olykor előfordult, hogy a múzsa meggyötörte pártfogoltját, gondoljunk csak Ady és Léda viharos szerelmére. De ha nincs ez a se veled, se nélküled viszony, talán a költő sosem vet papírra olyan verseket, mint a Héja nász az avaron vagy az Elbocsátó szép üzenet.

De mi a helyzet ma? Miért tűnt el a múzsa-kultusz a XX. század közepére, hol rejtőznek még ma is? Talán a modern nőben ne lenne meg az a csendes, visszafogott, mégis jelleméből fakadó erő, ami ihletet ad a férfinak? Vagy a mai férfiak erősödtek meg annyira, hogy nincs szükségük efféle támogatásra? De hiszen a mondás még mindig tartja magát, miszerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll! Ők lennének a múzsák? Ha igen, akkor miért nem nevezzük őket most is így, mint ezelőtt száz évvel?

A múzsák szerepköre a kezdetihez képest nagymértékben átalakult. A görög mitológia szüleményei, mely szerint a költészet, zene és a tánc istennői. Származásuk, számuk, pontos feladatkörük jó görög mítoszként: ködös. A görögök hanyatlásával azonban a múzsáknak is veszniük kellett, a XVIII. század végéig, XIX. század közepéig csak elvétve bukkantak fel. Ekkor viszont már szerepük sokkal romantikusabbá, emberibbé vált. Megcsömörlött művészek valós vagy plátói szerelmei voltak, gyakran nekik címezték alkotásaikat, őket ábrázolták festményeik, szobraik, hozzájuk fohászkodtak támogatásért, kegyelemért, szeretetért. A Nyugatosok között szinte nem volt egy olyan író vagy költő sem, aki nem tudott volna felmutatni legalább egy épkézláb múzsát. A múzsa csókja egyszerre jelentett számukra ihletet és szerelmi igazolást. Ha viszont a múzsa elhagyta őket, akkor a szakítás nem csak magánéleti válságot vont maga után, hanem akár karriereket is ketté tört, vagy tett legalábbis pihenőpályára hosszabb időkre. Mára azonban a művészet célja is átalakult, a kortárs sokkal inkább a megbotránkoztatást helyezi középpontba, mint a gyönyörködtetést. És egy ilyen hagyományos szerelmes érzelmektől mentes korban nincs helyük a múzsáknak, legalábbis nem a megszokott formájukban.

Szóval, hölgyeim, amennyiben olyan ambíciókat dédelgetnek, hogy a közeljövőben Csinszka-szerű múzsává váljanak, ki kell ábrándítsam Önöket: a mai művész férfinak már nincs szüksége ilyen társra. De uraim, epedve várjuk, hogy megcáfoljanak!

Múzsa, hol vagy, merre csavarogsz?

És ha már itt tartunk: mi az oka annak, hogy ez a szakma a kezdetektől fogva megkérdőjelezhetetlenül a női nemre specializálódott? Soha egyetlen nőben nem merült fel a gondolat, hogy ihletre lenne szüksége? Vagy még nem született olyan férfi, akinek életcélja inspirálni a nőt? Röviden: miért nincsenek férfi múzsák?

Hogy korábban a történelem miért nem termelt ki az erősebbik nem soraiból múzsákat, az az egyenjogúság híján nem nehéz kérdés. Mert hát mi volt akkor a nő feladata? Mosson, főzzön, takarítson, hiszen a férfinek tiszta ruha kell, éhes is, és azt se bánja, ha rend és tisztaság honol körülötte. Ami pedig a másik nagy női feladatot, a gyerekszülést illeti, hát…ahhoz megadta a férfi a szükséges inspirációt!

Azóta azonban átestünk már az átkos-áldott emancipáción, a szüfrazsettek megvívtak a nők jogaiért, és mára már talán Éva lányai is az önmegvalósítás rögös útjára léphetnek. Eközben átalakult a férfi szerep is, a modern férfi akár nyíltan is kimutathatja, hogy bizony érző lény ő is, és néhanapján még a nő is felülkerekedhet. Nem ezek lennének az alapvető múzsakvalitások? Érzékenység, empátia, de emellett elszántság és erő, hogy támogassa párja törekvéseit? Akkor mi az akadálya annak, hogy megjelenjenek ők, a férfi múzsák? Miért nem állhat minden sikeres nő mögött egy férfi? Uraim, itt az ideje, csapjanak már fel múzsának!

Eredettörténetet se lenne nehéz kreálni, Önök is visszanyúlhatnak az ókori görögökig. Ott volt például Patroklosz, Akhilleusz hű barátja, aki már a jelenlétével is komoly lelki támogatást jelentett a mitológiai hősnek (más kérdés, hogy a halomra gyilkolás mennyire sorolható a művészeti ágak közé, de azoknak, akik Szun-ce A háború művészete című alkotásán szocializálódtak, valószínűleg Akhilleusz az egyik non plus ultra). Persze, mondhatják, hogy itt is férfi volt az inspirált, de hát az idők változnak, Lédáék sem hárfáztak Adyéknak, mikor azok megrekedtek két keresztrím között, mint tették volna elődjeik.

És hát ott vannak az olyan sztereotípiák, hogy a nő egyedül csak eltévedni tud, minden máshoz kell neki a férfi segítsége. Akkor kérem, támogassanak minket a háttérből, csendesen, de biztosan. A művészférfiak még csak cirka száz éve tengetik úgy életüket, hogy nem áll mögöttük a múzsa. A művésznők a történelem során viszont még sosem rendelkeztek múzsával (talán csak Szapphó és Frida Kahlo, de ők se tették volna tűzbe értük a kezüket). Szabó Magda, Agatha Christie vagy akár Jane Austin neve örökre fennmarad, múzsai inspiráció nélkül is tudtak alkotni. De nem jöhetnének már el azok az idők, mikor egy a művészetben megakadó nőnek férfi múzsa adná az ihletet, és állna mindig mögötte, támogatva őt? Könyörgöm, kedves Múzsa úr, csókoljon már homlokon!

Wanted! Férfi múzsa!

Kora: ismeretlen

Neme: férfi

A hely, ahol utoljára látták: még soha nem látta senki

A tisztes megtalálónak állandó ihletforrás és világhírnév jár!

Frányó Kriszta