Behatoltunk a Kaszás birodalmába

Ha az ember férfi kosárlabda mérkőzés megtekintésére adja a fejét, mindenki a Szolnok, a Körmend, vagy éppen a Szombathely együttesének találkozóját szeretné megnézni. Igen ám, de mi van akkor, ha valaki eggyel alacsonyabb osztályban szúr ki magának egy összecsapást. Tényleg akkora a különbség a két bajnokság között?

Utoljára körülbelül fél éve jártam ebben a csarnokban, akkor éppen a Salgótarjánt fogadták a házigazdák. Annak óriási meglepetés győzelem lett a vége a bajnok aspiráns nógrádiak ellen. Az általában kihalt, két oldalról kerítések által határolt utcácskában most egy tucatnyian haladnak ugyanabba az irányba, mint mi. Tamás kollégámnak mondom is, hogy nem vagyunk messze, és javaslom, hogy mielőtt belépnénk a csarnokba, itt van nem messze az egykor nagy múltú labdarúgócsapat székháza, és benne egy vendéglátóipari egység –látogassuk meg! Bent, a hajdani nagy meccsek képei által díszített falaknál modern asztalok és székek sorakoznak. Mivel az idő szorít az - egyébként finom – kávé gyors felhörpintése után a csarnokba indultunk. Az egyedi kialakítású, háromszáz férőhelyes épületben kétszázan választották szombat esti elfoglaltságnak, az Óbudai Kaszások – Mezőberény csörtét. Igen a III. kerületbe – és a hasonnevű labdarúgó csapat székházába is – tettünk egy kirándulást. Helyismeretemet kihasználva a felső emeleti folyosóra mentünk ahol zömében fiatalok nézték a parketten folyó labdapattogtatást. Bár némelykőjüket enyhén szólva sem a kosárlabda szerelmesének, hiszen a Mezőberényt Salgótarjánnak, és az első osztályú Jászberénynek is titulálták a valószínűleg csak a baráti társaságuk miatt kilátogató kamaszok. Az első negyedben annak ellenére szoros volt az állás, hogy a vendégek a tabella utolsó helyén szerénykednek. A második játékrészben már jobban kijött a két gárda közötti különbség, igaz Varga Mátyás az első félidőben többször száz decibel felett ordítozott Mészáros Bencével, a hazaiak 17 éves irányítójával, akinek vélhetően nem esett jól a discokból ismert hangerősség. A félidőben kollegámmal lementünk a nézőtérre. Itt is szembesülnünk kellett a csarnok egyedi építészeti „bravúrjával”, miszerint bárhol ülünk, állunk a tartó oszlopok miatt mindig csak a pálya 70-80%-t lehet látni… A harmadik játékrészben feljebb jöttek a berényiek, , ekkor egy borízű hang megmondta a tutit: „figyeljünk már a lepattanókra, és ne engedjük, hogy egy falu megverjen minket”. A mondta első fele mindenképp említésre méltó, hiszen ebben a negyedben jócskán jobban lepattanózott a Mezőberény. A záró etapban, ha nehezen is, de meglett a győzelem, így Varga Mátyás, ha nem is elégedetten, de konstatálhatta számunkra a végkövetkeztetést: „Több forduló óta óriási bajok vannak a mentalitásunkkal, ezzel valamit kezdeni kell majd a későbbiekben. Legalább a győzelem megvan…” Mi, ha nem is egy nagy sportszakmai élménnyel, de mindenképpen egy fővárosi lokálpatrióta közösséggel találkoztunk, akiknek szívügye a csapat, és reméljük, még sokáig az is maradhat.

Internet elérhetőség: http://kosarsport.hu/game/hun2k/x1213/hun2k_678

Józsa Gábor