Szerintem mindenkinek volt kispálos korszaka. Én az első Kispál-számot unokabátyámnál hallottam, még egy összemásolt kazettáról, és emlékszem nagyon nem tetszett. Hozzáteszem, 8 éves lehettem, akkor Papp Rita volt a kedvencem (az más kérdés, hogy nem feltétlenül lineárisan…

Máma összekötöm a kellemest a hasznossal, és egy olyan verset posztolok, amit kedves kuzin bátyámnak ajánlok szeretettel megtekintésre és elbírálásra. Hogyha bejön, akkor elkezdek vele matatni. Aztán mindörökké rock and roll. És ha már család, erről a versről mindig eszembe…

Mivelhogy pár napra visszatért a tél, és némi havazással sikeresen megbénította egész Magyarországot, így gondoltam, posztolok egy téli verset, megragadva az alkalmat, hogy még idén elsüthessem, és ne kelljen várnom egy évet, hogy újra aktuális legyen. ps: Gondolkodtatok már…

Aki ismer, az tudja, hogy szerelmes vagyok a szerelembe. De tényleg. Az én életem gyakorlatilag egy megtestesült Taylor Swift videoklip: tele van a szívem kis és nagy szerelmekkel, meg turbuláló, nagy amplitúdójú érzelmekkel, és ha soha de soha többet nem kapom meg a szerelem…

„Angelo Sodanóval, a bíborosi testület vezetője imájában így fohászkodott: >>Határtalan atyai szeretetedben adj egyházadnak egy vezetőt, aki életszentségével kedves számodra, minket pedig kitüntet mindenre kiterjedő figyelmével.<< Az még hagyján, hogy az új…

Ma már mindenki ír, és kis költőnek/írónak hiszi magát. A web 2.0-s szép, új világban pedig szabadon posztolhatja is nyakra-főre az általa oly magas piedesztálra emelt irodalmi értéket, és meg is teszi (hozzáteszem, én is.) Pedig a jó vers, novella, az szerintem több, minthogy…

Tulajdonképpen utálok írni. Marhára megnehezíti az életem. Ha rám jön az „ötperc”, akkor fel kell kelnem az éjszaka közepén vagy napközben tanulás-munka-edzés helyett le kell ülnöm a géphez, és kinyírnom magam. Máshogy ugyanis nem megy. De ha már az összes melankolikus…