Tulajdonképpen utálok írni. Marhára megnehezíti az életem. Ha rám jön az „ötperc”, akkor fel kell kelnem az éjszaka közepén vagy napközben tanulás-munka-edzés helyett le kell ülnöm a géphez, és kinyírnom magam. Máshogy ugyanis nem megy. De ha már az összes melankolikus alternatív rock számot végighallgattam, megittam egy csomó bort, kibőgtem a szemeimet, és kiokádtam a lelkemet, akkor mégis úgy érzem, megérte. Mert a sok szarból, fájdalomból, problémából csináltam valamit, ami érték. Talán érték. De ezt döntsétek el ti...

Ebben a rovatban olyan verseket és rövid prózákat fogtok olvasni, amik kibuggyantak belőlem az elmúlt tizenhárom évben, amióta irkálok. Talán sokaknak lesznek meglepőek, akik csak felszínesen ismernek, de bízom benne, hogy szeretettel fogadtok egy-két mélyebb dózist is belőlem.

Kocsis-Meriadt Brigi