Egy jó kiállású fiú értékes gondolatokkal. Ritka párosítás? Aki nem hiszi... "A főszerk"

Egyszemélyes színház

Nemzeti színház, borús tavasz, művészbejáró. Unott a portás, a takarítónő, a technikusok. Csak én nem vagyok unott: Nagy Zsolthoz jöttem, Magyarország egyik legkeresettebb színészéhez.

-          Hoztam neked egy kis bon-bont, de gondolom, mértékkel fogyasztod majd, hiszen te mondtad egyszer: „Mens sana in corpore sano”, azaz ép testben ép lélek.

-          Igen, odafigyelek a táplálkozásra. Igazából, egy Kung-fu világbajnok haverom a személyi edzőm. Sokat edzünk együtt, az étrendemet is ő állítja össze. A testemből élek, egészségesnek kell lennem.

-          Komolyan veszed a munkád?

-          Ami érdekel, azt igen. Nem szeretem félig-meddig csinálni a dolgokat. Nem csak egy színész szeretnék lenni, hanem a legjobbak közé kerülni. Ugyanígy vagyok a sporttal is.

-          A Kung-fu-ra gondolsz?

-          Eleinte kétszer edzettem hetente, aztán lett belőle négy, most meg már hat. Egy nap pihenés van, akkor nyújtok, lazítok. A Kung-fu számomra „second-life”. Mondjuk nekem már van egy pár életem, amiben pöröghetek. A család, a színház, a Kung-fu.

-          A sok munka mellett jut elég időd a családra is?

-          Manapság iszonyat sokat kell menni a pénzért. Nincs más választásom, ha azt szeretném, hogy megéljenek a gyerekeim, és taníttatni tudjam őket. Lehet ellene lázadni, csak nincs értelme. Ez van.

-          Számít neked a pénz?

-          Persze. Egy eszköz, megkönnyíti a dolgomat. Tudok belőle tanulni, taníttatni.

-          Volt már, hogy egy zsírosabb szerepre nemet mondtál?

-          Persze, sokszor.

-          De ha számít a pénz, miért mondtál nemet?

-          Mert máshol megkeresem.

-          Tudtad, hogy lesz más szereped?

-          Nem. Keresed, mész utána, dolgozol rajta, hogy legyen. Egyszerűen hinni kell valamiben, és nem adni alább. Lehetsz kurva, de ne vegyél mindent a szádba.

-          Színházi vagy filmszínésznek tartod magad inkább?

-          Nem választom el a kettőt, színész vagyok, Nagy Zsolt vagyok.

-          Filmforgatás után nehéz felállni a Nemzeti színpadára?

-          Ez olyan, mint amikor a gyerekek játszanak. Egyszer cowboy vagyok, egyszer király. Most éppen kajálok, de a következő pillanatban Batman leszek. Egyszer szeretnék romantikus figurát is játszani.

-          Mondjuk Rómeót?

-          Hogyne! Az én saját romantikámmal. Csak azt kevesen engednék. Elég nagy baj, hogy Rómeót sosem játszanak 190 centis, 80-as karú, kopasz, tetkós csávók. Pedig ezek a srácok ugyanolyan érzékenyek. Olyan rossz, hogy a művészetben, ahol elvileg lehetne szabadon mozogni, sztereotípiák nélkül, ott is sztereotípiák vannak.

-          A feleségeddel első látásra szerelem volt, mint Shakespeare darabjában?

-          Fehérváron játszottam, ő pedig teatrológusként gyakorlatozott a színházban. Rendező asszisztens volt, én színész.

-          Megláttad, és ennyi?

-          BUMM. Másztam keresztül a székeken, mindenen.

-          Tényleg?

-          Figyelj, elkezdődött a próba, megjelent ez a csaj. Egész próbán őt néztem. Láttam, hogy indul ki, én meg rohantam utána. Elkaptam az előcsarnokban és mondtam, hogy, délután veszek egy üveg pezsgőt. Meg akartam csókolni, de nem engedte. Aztán délután találkoztunk, akkor is meg akartam csókolni. Azt mondta, hogy ennyire paraszt emberrel még nem találkozott. De azt is mondta, hogy igazam van, mert ő is meg akart csókolni. Azóta együtt vagyunk.

-          Tudtad, hogy működni fog?

-          Nem, azt tudtam, hogy szükségem van rá. Kell! Ő! Fölgyulladt az agyam. Olyan volt, mintha egy angyalt láttam volna.

-          Hogy tartjátok égve a tüzet?

-          Beszélgetünk. Rengeteget. Reggelente hol ő, hol én főzöm a tejeskávét, és az ágyban isszuk meg. Minden reggel.

-          Mikor költöztetek vidékre és miért?

-          Az első gyereknél, kilenc éve. Petra lent született, és a szülei is ott élnek. A ház tetejét leütöttük, és építettünk rá egy szintet. Csodálatos. Egy parkerdővel szemben, körben ősfák. Igazi mézeskalács ház. Most éppen felújítjuk. Már csak a kályha hiányzik, meg a tűzhely, hogy tudjak sütni, főzni. Szerintem jó vendéglátós lennék.

-          Kipróbálnád magad abban is?

-          Életem vége felé egy kis kocsma az álmom, helyi arcoknak. Egyszemélyes színházat csinálnék, étterem színházat. Bejön valaki egy sörre, és ott marad mondjuk két-három órát. Nem úgy megy el, hogy egy jót ivott, hanem egy jót beszélgetett. Ez lenne a vége.

-Kerekes Péter-