Egy interjú Miss Hóbort tollából a Budapest Retró című film kapcsán. "A főszerk"

Budapest Retro

Amikor megéztem a filmet legelőszöt a nagymamám jutott eszembe.  Bár sosem élt Budapesten, (a Miskolc vonzáskörzetében levő Szirmabesenyőn volt tanítónő) a történetek, amiket kiskorunkban hallottunk tőle mintha csak erről a filmről szóltak volna.

-          Hogy tetszett a film?

-          Nagyon élveztem. Mindjárt az első képek nosztalgiával töltöttek el, valós emlékeket idéztek.
Arra a két évtizedre örömmel emlékszem, mert akkor voltam fiatal, akkor volt életem legaktívabb, legváltozatosabb időszaka. Az ember szeret csak a szépre emlékezni.

-          De a riport által bemutatott Budapest mégiscsak idilli egy kicsit.

-         A  ma már primitívnek tűnő népnevelés, pl. "ne szemetelj!" "díszítsük vörös csillaggal az utcákat" stb. mindenre kiterjedt. Ma jót lehet  mosolyogni ezeken, akkor ezt teljes komolysággal hirdette minden, úttörők, elvtársak, szocialista emberek. Tetszett az utcán irányító rendőr, és az akkori utcaképek. Ismerős volt a sorban állás, ha híre terjedt, hogy holnaptól felemelik valaminek az árát, vagy valami jó külföldi cucc érkezett, vagy éppen déli gyümölcs érkezett valamelyik boltba, rögtön kígyózni kezdtek a sorok.

-   Rengeteg minden változhatott akkor. Tényleg ennyire működött például a lakberendezési propaganda.

-    Igen, a lakások berendezése nagyot változott ebben az időben. Akkor a modernnek a csőbútor számított, a lakkozott, világos. farostlemezből készült bútorokat árulták és vásárolták irodák, iskolák és az otthonok. Mi akkor rendeztük be a lakásunkat, lefűrészeltük a kapott szekrény és ágy lábát, lefejtettük a sötét furnirt róluk, és a fát belakkoztuk. Valóban hatalmas építkezések folytak, a lakótelepek a panelházakkal akkor impozánsnak tűntek. Mivel a városokban  sok munkást foglalkoztattak, szükség volt a lakásokra, így is évekig vártak az emberek a lakáskiutalásra.

-          Na és az autó!

-     A hetvenes évek elejétől azt számított valakinek, akinek volt autója. Persze az is jó kis szocialista módra. Négy fajta típus közül lehetett választani, be kellett fizetni, és négy öt évig benne állt a pénz, akkor ha megkaptad,  pöfögött a Trabant a Wartburg a Skoda. Mi 71-ben vettünk használt Trabantot, olyan rossz volt, hogy többet állt, mint amennyit ment. Ha indult, akkor Csacsika volt a neve, ha nem, akkor Dög. Aztán bejött az Zaporozsec, az tank motorral működött, valami

-          A filmben meglepően sok időt szenteltek a divatnak. Te hogy emlékszel vissza?

-    Az utcán a jól ismert nagy kontyos, karcsúra húzott derekú nők tipegtek a hegyes orrú, tűsarkú cipőkben.Odaképzeltem magam, akkoriban nagyon csinosnak láttam magamat.

Szerettem az alsószoknyás divatot, nemkülönben a magassarkú cipőket. A divat a húsz év alatt rengeteget változott, a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek végéig a tűsarkú pici cipellőkből két centi vastag talpú trampli cipők lettek, a szoknya hossza egyre rövidebb lett,már a végén semmit sem takart, a műszál, a műbőr lett a menő. A rock idejében divat lett a rongyos, a hivatalos irányzatok küzdöttek ellene, de nem sok sikerrel. 

-         És a társasági élet?

-        Nagyon sokat jártunk moziba, az olasz és amerikai  filmek hozták a majmolni való dolgokat. Divat lett az eszpresszó, a kávézás, mi is sokat jártunk cukrászdába. Nyíltak büfék, bisztrók, önkiszolgálók, a hatvanas években délutánonként volt ötórai tea, lehetett táncolni.Mindenhol, mindenki cigarettázott, szinte hozzátartozott a társasági élethez.

Nekem sok szép emlékem fűződik ehhez az időhöz.

Cseke Judit