Egy bűnöm van, sváb vagyok! Málenkij robot a távoli Oroszországban Volt egyszer egy tábor, messze Magyarországtól. A volt Szovjetunió mélyén, elrejtve a világ szeme elől. Félelem és rettegés szaga terjengett, ködbe borult, szabadulni nem lehetett. Rabokat őriztek, zártak be…

Ültünk apukámmal a konyhaasztalnál, ettük a szárazkolbászt a lila hagymával  (persze szigorúan update kenyérrel), és megváltottuk a világot. Megint. Mert hát mindenki hülye, csak mi vagyunk helikopterek.   Az úgy van, hogy vannak a helikopterek. Akik dinamikusan…

Tán elillan egyszer, Ez a fájdalom, Mi ágyamhoz láncol. Örök néma vegyszer,   Tisztít, de mar, belül Szívem üres már, Széttörte egy mozsár. Csengő hangod elül,   Helyette villám kél, Csak téged tépked, Halványul emléked. S jő majd aki nem…

Mindig is úgy tartottam, hogy egy igazi írónak vannak olyan pillanatai – nevezzük ezt áldásnak vagy átoknak – amikor csak úgy elkezd írni. Amikor előveszi a klaviatúrát, leül kedvenc fotelébe és hagyja, hogy az ujja vezesse a gondolatait. Egészen tegnapig úgy gondoltam, hogy én…